Húsvéti sonka

Látszólag egyszerű étel, hisz csak bele kell tenni a vízbe, s megfőzni. De ennél azért többről van szó!

Hogy milyen lesz a húsvéti sonkánk, az legtöbbször már az első lépésnél, a vásárlásnál eldől. Ne csak az ár alapján döntsünk, az olcsó, rossz minőségű húsból soha nem lesz jó húsvéti sonka!
Legtöbben a kötözött sonkát részesítik előnyben, de a hagyományos érlelésű parasztsonka, vagy a füstölt tarja megfőzve ugyanolyan rózsaszín és omlós, mint a jó minőségű kötözött sonkák.

A sonka a tartósítási eljárás miatt erősen sós. Aki ezt nem kedveli, előáztathatja a főzést megelőző éjszakán, időnként lecserélve a vizet (de ez nem kötelező).

Tegyük egy edénybe, s öntsünk rá annyi hideg vizet, ami ellepi. Fedő alatt, lassú tűzön főzzük.
A vízbe szoktam tenni két nagyobb babérlevelet és időnként egy közepes fej megpucolt, de egyben hagyott vöröshagymát. Emellett használhatunk fokhagymát, egész feketeborsot is (természetesen sóra nincs szükségünk). Ám mindez nem kötelező, az érlelt sonka jellegzetes aromáját a tiszta vízben főzés is kihozza.

Mivel a sonkát egészben főzzük, ezért idő kell neki, hogy rendesen átfőjön. Hagyományosan a kilónkénti egy órával szoktak számolni. Ha nem vagyunk benne biztosak, időnként egy villával óvatosan szúrjunk a húsba, hogy lássuk mennyire puhult meg. De nagyon nem kell aggódni miatta, nem tudjuk túlfőzni, s ezzel elrontani. Ha megfőtt, vegyük le a tűzről, és saját levében hagyjuk kihűlni.
Ha kihűlt, vegyük ki, tegyük konyhai törlőre, s hagyjuk megszáradni. Óvatosan meg is törölgethetjük, hogy gyorsabban megszáradjon. Ezután tegyük hűtőbe.

A sonka főzőlevét is fel lehet használni. Van aki különféle ételek ízesítésére használja (mint az alaplének nevezett tiszta húslevest). Én az elfogyasztásra szánt (és nem festett) tojás megfőzésére szoktam használni. A tojás átveszi a sonka aromáját és finomabb lesz tőle. (A főzővíz részben átszivárog a héjon. A festésre használt modern tojásfestékek közül is több foltokat hagy a tojás felületén.)

A sonkához kísérőnek tetszés szerinti zöldségeket (hagyma, paprika, paradicsom), illetve tormát, és tojást adhatunk. Kaláccsal, vagy puha fehér kenyérrel érdemes fogyasztani. A tormát ecetes lében szokták árulni. De ha nem kedveljük, vegyünk egy egész tormagyökeret, s étkezés előtt nem sokkal reszeljük finomra. Aki nem szereti az erősen csípős ízeket, hagyja egy kicsit szellőzni reszelés után. Nagyjából negyed óra már elég ahhoz, hogy a csípős illóolajok egy jelentős része távozzon. Mindig csak annyi tormát reszeljünk le, amit el is fogyasztunk! Hűtőben ugyan eltartható, de kicsit mindenképp beszárad, s úgy már nem olyan ízletes.